Beszélgetés Orth Tomassal a Nana kapitányával.

A hajózás utazás. A vitorlázásban el kell felejteni a kötöttségeket, a napirendet, a mobiltelefont és rábízni az Istenekre, mikor hova sodor a szél. Ez az igazi romantika” – A Fenyves Yacht Club virtuális klubszobájában a Nana kapitányával, Orth Tomas bérlőnkkel beszélgettünk. (Fotó: Emődi Gábor)

 

Hogy kerültél kapcsolatba a vitorlázással?

A családom már a negyvenes-ötvenes években vitorlázott a Balatonon. Én először egy Titanic nevű kalózon ültem 4 éves koromban. Egy évvel később egy 18-as yollenkreuzert vett édesapám, ez volt akkoriban a legnagyobb kategória a Balatonon. Mikor 7 éves voltam már én készíthettem elő a hajót az indulásra. 1992-ben cseréltük le a 18-ast a Nanára, amit 10 évvel ezelőtt átvettem édesapámtól, darabokra szedtem és felújítva újra felépítettem.

Mindig is hajóépítő akartam lenni, gyerekként rengeteg vitorlás makettet készítettem, de az iskola túl messze volt Bécstől ahol laktunk, így végül faipari mérnöknek tanultam, ami hajóépítői végzettséget is ad.

 

A hajózást hol tanultad?

A Zadari Tengerészeti Főiskolán kommerciális hajóvezetőként végeztem, de sosem ez volt az álmom, hanem a vitorlázás. Emellett szörföztem is és oktattam, valamint búvárkodom is a mai napig.

img_9992

 

Honnan ered a Balaton szeretete?

A nyarat gyerekként mindig itt töltöttem. A Nanában több mint 6000 mérföld van csak ezen a területen, Fenyves, Balatonmária, Badacsony. Ennyivel majdnem háromszor átszelhettem volna az Atlanti óceánt. Vitorlázok én mindenfele, de ez a környék a szívem csücske.

 

A munkádba hogyan fér ez bele?

Szoftverfejlesztő vagyok, home office-ben dolgozom, és a legjobb ötleteim mindig a hajón jönnek!

 

Kerültél már veszélybe?

Nem. Egy jó kapitány ezeket kikerüli. Vitorláztam már 100 km/órás szélben, viharban a Balatonon és a tengeren is, de a képzésemnek hála nem fokozódott veszélyhelyzetté.

A horvát nép hajós nép, ha valamihez értenek az a hajózás és a tenger! Máshogy gondolkodnak, mint a szárazföldi népek, ott tanultam meg, hogy ha viharba kerülsz, ne a part fele húzz, hanem a nyílt víz felé, mert a hajónak nem a víz az ellensége, hanem a part, a sziklák. Vagy például ha tűz üt ki a hajódon, ne kezd el poroltóval oltogatni, egyszerűen süllyeszd el egy sekélyebb ponton, mert így megmentheted. Jön a daru, kiemeli, kijavítod és minden rendben.

img_9887

A családod hogy viszonyul a vitorlázáshoz?

A feleségem nagyon szereti a hajózást, sokat vitorláztunk már együtt. Ő az agresszívabb hajós, én a saveside-on vagyok, ő imádja, mikor dől, hullámzik és deckvíz van! Szeret versenyezni is, én nem. Martin a kisfiúnk még pici, de ha eljön az ideje reméljük ő is beleszeret ebbe a sportba, erőltetni sosem fogjuk. Van nekem egy Korzár hajóm is – ez egy nagyobb kalóznak felel meg – és ha Martin 4-5 éves lesz, elő fogjuk venni, aztán meglátjuk, mennyire tetszik meg neki. Időnk mint a tenger és itt van ez a gyönyörű kikötő, a Fenyves Yacht Club, ahol minden megvan ahhoz, hogy hajós generációk nőjenek fel benne!

 

Mennyire tartod úri sportnak a vitorlázást?

Komoly technikai sport, a technika pedig drága, ebből adódóan nem mindenki engedheti meg. Ha valaki csak 1-2 hetet akar hajózni, inkább bérlejen egy charter vitorlást, mert ár-érték arányban, ráfordított munkában és energiában csak akkor éri meg saját hajót venni, ha legalább évi 6-8 hetet tudod használni. Én szerelmese vagyok a technikai részének is, imádom babrálni, javítgatni, karbantartani, alámerülni, és folyamatosan töröm a fejem, hogyan lehet még többet kihozni a hajóból. Úri sport is, hisz mint mindenhol itt is vannak sznobok, akiknek csak pénze van, de hajózni nem tudnak, őket kerülöm. De az is igaz, hogy a hajós társaság intelligens társaság, akik között jól érzem magam.

 

Sport vagy hobby?

Is-Is. Nekem főként hobbi, de sport is, mert amennyit ki-be, fel-alá kell mászni, húzni-vonni, az felér bármilyen sporttal! A sakk vagy a gombfoci azért egy kényelmesebb időtöltés, pedig azok is sportok. Én azt vallom, hogy a hajózás utazás. A vitorlázásban el kell felejteni a kötöttségeket, a napirendet, a mobiltelefont és rábízni az Istenekre, mikor hova sodor a szél. Ez az igazi romantika, és azok a legszebb legemlékezetesebb túrák, mikor elindulsz és nem tudod hol is fogsz majd kikötni, csak rábízod magad a természetre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.